Térkép3D-s térképKépgalériaVideogalériaIdőjárásKapcsolat
Jósvafői Tájház

Az 1994-ben alapított tájházban Jósvafő múltját, a népi bútorokat és a paraszti élet eszközeit mutatják be.

A tájházat magába foglaló épületegyüttes - az ún. Szakál-porta - 1890-ben épült.

A lakóház a vidékre jellemző egy szobasoros, nyeregtetős, oromfalas épület, udvara felől faoszlopos tornáccal. Melléképületei jellegzetesek: a porta bejárata melletti pinceház - alsó szintjén előtérrel és kőboltozatú pincetérrel, felső szintjén szénatárolóval, a nyári konyha, istálló, csűr és kocsiszín és különböző ólak. A főépület négy helyiségét a faoszlopos tornác felől közelíthetjük meg.

Több |

A két keskeny, lőrésszerű kis ablakkal közrefogott bejárat ajtón belépve a konyhába lépünk, amit korábban "pitar"-nak neveztek. Építésekor valószínűleg szabad kéményes tűzhely volt benne, melyet később elbontottak és helyére un. rakott sparherdet építettek. Ennek helyreállított változata látható ma a konyha jobb sarkában, elhelyezve rajta a század első felében használatos zománcozott, öntöttvas lábasokat, a névadó lábast és vas háromlábat. A sparherd felett, a gerendába ütött szögön lóg a gazda csizmája, alatta a kenyérsütésre is használható kemence segédeszközei: a szénvonó vas, bevető lapát. Alattuk függ a gyúródeszka és a nyújtófa, előbbire egy díszkötényt (surc) kötöttek.

A tisztaszobába vezető ajtó mellett a dísztörülköző tartó, másik oldalon egy falba épített kis szekrény, a "kaszli". A bejárati ajtó másik oldalán a "vizes pad", az elengedhetetlen vödörrel és ivóvizes kannával. A konyha közepén asztal áll, mellette karos lóca. Ennek folytatásában a konyhai segédeszközöket rejtő polc (a stelázsi). A konyha falán pihen a templom gerincét hajdan díszítő szélkakas is.

Az "els ház" (tiszta szoba) - amely a régi paraszti életben is az ünnepélyesség, a tisztaság jelképe volt - egyszerűségével ma is tiszteletet parancsol. A két homlokzati iker ablak közé akasztott, faragott keretű tükörből az egymás végébe állított, e tájra jellemző piros ágytakarókkal (un. olajos) fedett dupla ágy, a századvégen a Dolha-Rókamezői vasgyárban öntött, dúsan díszített öntöttvas kályha, a tornácra nyíló ablak mellé állított kétajtós szekrény (sifon) és komód, valamint a szoba közepén álló asztal képe tükröződik.

Az ágyak mögött fehér hímzett falvédők, ugyanez a motívum ékesíti az asztal, komód és a két ablak közötti láda terítőit is. A komód felett a császári családot ábrázoló színes nyomat, balra az ajtó mellett a fohászkodó I. Ferenc József és imája. A tornácra néző ablak előtt egy szerény kis iskolapad áll, amelyet a szülők készítettek gyermekeiknek a II. Világháború után. E szoba ékessége még a harmincas években készült vas kerekű, gyékény fonatú gyerekkocsi és a faragott bölcső. Az asztalon lévő üveg vázában a hét búzaszál a hét napjait, a négy szál búzavirág az évszakokat szimbolizálja. Mielőtt kilépünk a szobából vessünk egy pillantást a komódon elhelyezett edényekre, poharakra és a bejárati ajtó mellett jobbra Jóna Erzsébet 1917-ben készült kereszt- szemes kézimunka mintalapjára, valamint az általa hímzett vőfélykendőkre, kötényekre.

A konyhából nyíló másik szobában a háziipar kimeríthetetlen eszköztárából állítottak ki néhányat. Legtekintélyesebb darabja a szövőszék (un. szátyva), de megtalálhatók itt a len- és kenderfeldolgozás egyéb eszközei is : a gerebenek, tilolók, csörlők, rokkák, guzsalyok, a különös alakú és nevű "halál", a függőleges tengelyű "baklevel". Láthatunk itt fából vájt teknőket, szakajtókat, liszt tároló köpüt, hurkatöltőket, lekváros csuprot, vajköpülőket, dézsákat, háti kosarakat, csapóvasat, téli ökörpatkókat.

Az épület utolsó, szintén a tornácról megközelíthető negyedik helyiségét eredetileg kamrának használták. Ma ebben található a környék nagy barlangjait, ezek megismerésének történetét bemutató kiállítás. Rövid leírásokat és néhány fotót láthatunk a Baradla-, Béke-, Kossuth-, Vass Imre-, Meteor-, az esztramosi Rákóczi- és Földvári Aladár-barlangokról, valamint a Rejtek-zsombolyról. Megismerhetjük a területen kutató tudós nemzedékek legjobbjait és a Baradla-barlangot bemutató képeslap- és bélyegkollekciót is. Ebben a helyiségben állította ki karszt-kisplasztika gyüjteményének egy részét a tájházat alapító és berendező Szablyár Péter.

Az 1996-évi falunapok keretében nyílt meg a helyreállított istálló épületben a helyi-ipar, a mező- és erdőgazdálkodás emlékeit bemutató kiállítás. Itt látható Czafik Dezső kovácsmester hajdani kovácsműhelye, Vostyár István cipészműhelyének kellékei, de láthatjuk a századelő súlymérő eszközeit, a mázsákat, továbbá ekéket, boronákat, fakeretes fűrészeket. Itt nyílt meg ez év március 15-én az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából az a kis emlékkiállítás, amely e nevezetes történelmi időszak hőseinek e vidéken tett látogatásainak, ill. munkásságuknak állít szerény emléket.

A hajdani csűrben és csűrfiókban egy kis kamara-színpadot alakítottak ki, 50 főt befogadó nézőtérrel, ahol folklór műsorokat, helytörténeti előadásokat egyaránt lehet tartani. Itt a színpad mögötti térben testközelből tanulmányozhatunk egy szekeret és egy szánt. Mindkettőnek meghatározó szerepe volt e nehéz terepviszonyú környék szállítási feladataiban. A két szállítóeszköz alatt néhány ekét és két un. szelelőt csodálhatunk meg. Ez utóbbiak a cséplőgép elődei voltak, egy szerkezetben megoldva a termény tisztítását és szétválogatását. A csűr épülete mögötti kertrészben egy fedett szín alatt áll egy cséplőgép, és a község tűzoltófecskendője. Itt, a felső kertben gyönyörködhetünk abban a kis „botanikus kertecskében”, amely a karsztos táj jellegzetes növényeit mutatja be a látogatóknak, de itt látható néhány faragott sírjel – ún. kopjafa – is.

Mielőtt elhagynák a tájházat, nézzenek be egy pillanatra az un. „pinceházba” (a bejárati ajtó igen alacsony, kérem a fejükre vigyázzanak!”). A pince hátsó része sziklába vájt, kővel boltozott. Tetőtere hajdan szénapadlás volt, kitűnő szigetelést biztosítva a pincének. A pince előterében áll a sajtó (szőlőprés), amely évtizedeken át a Berecz család szőlőhegyi pincéjében szolgált. A jósvafői szőlősgazdák pincéi a község K-i határában (Szinpetri felé), az un. Szőlőhegyen voltak és vannak jelenleg is.

Cím: Jósvafő, Dózsa György út 3. Tel.: +36 (48) 506-214; 36 (48) 506-214
e-mail: tajhaz.josvafo@museum.hu postmaster@tajhaz-josvafo.t-online.hu
Nyitvatartás: Ápr. 1-szept. 30. 10-16 óráig