Térkép3D-s térképKépgalériaVideogalériaIdőjárásKapcsolat
Főoldal
 
Élmények völgye
 
Bükk-hegység
 
Bélapátfalvai ciszterci kolostor
Bélapátfalvai ciszterci kolostor

Az apátság román stílusban megépített temploma nemzetközileg is elismert műemléki és történeti nevezetesség. Védőszentjeként a Nagyboldogasszonyt tartják számon.

A 781 m magas Bél-kő lábánál, egy erdős-ligetes emelkedésen fakadó forrás (Háromkút) mellett található Magyarország egyedüli épségben megmaradt román stílusú ciszterci apátsági temploma, amely 1232-ben épült.

A monostor, amely a templom mellett állt, már korábban megépült. A késő román stílusban épült templomot a 14-15. században gótikus stílusban átépítették. A nyeregtetős, háromhajós és kereszthajós templom, torony nélkül épült. Nyugati, főhomlokzatán nyílik a nagyméretű, bélletes kapu a főhajón, afölött található a rózsaablak, a jobb oldali mellékhajóba pedig a laikus testvérek bejárata nyílik. Keleti végéhez a 18. században kontytetős, barokk sekrestyeházat építettek.

Több |

A Bélkő hegy aljában, és az egri egyházmegye tulajdonában lévő Háromkútról (Trium Fontium) nevezett és a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt ciszterci apátságot az 1232. május 16-án keltezett alapítólevél tanúsága szerint II. Kilit egri püspök alapította. II. Kilit Bél nemzetségből származott, és a középkorban Bélháromkútnak nevezett apátságot alighanem családi monostornak szánta. Anyaapátsága a III. Béla király által alapított (1184) pilisi (pilisszentkereszti) ciszterci monostor volt.

Az alapító gazdag birtokadományokat juttatott a bélháromkúti kolostornak, amelynek építését megszakította a tatárjárás (1241). Ahogy 1245. évi oklevélből kitűnik a monostor mellett is folytak harcok. A tatárjárásig felépült a monostor keleti szárnya, míg a templomnak csak a homlokfalai készültek el.

Az adatok szerint közvetlenül a tatárjárás után már, 1246-ban a monostor már készen állhatott és szerzetesek éltek benne. 1495-ben az apátság csere útján Bakócz Tamás, egri püskök kezelésébe került, amely időszaktól fogva az egri püspökség alá tartozott, és a szerzetesek továbbra is itt élhettek. 1530-as évekre azonban elnéptelenedett az apátság, miután a református hítre tért Perényi Péter elfoglalta az egri püspöki váruradalmat. Perényi halála után I. Ferdinand szerzete meg az egri püspöki váruradalmat, amelynek része volt a bélháromkúti apátsági birtok is. Majd az egri káptalan kezébe került vissza 1678-ban, ezt követően pedig 1700-ban I. Lipót rendeletére az egri papnevelő intézet kezeleésébe került az intézmény, azzal együtt is, hogy egy 1696-ban kelt leírás a templomnak csak már álló falairól beszélt, sőt később, 1720-ból való okirat is csak templom-romokról beszélt. A templom helyreállításának kezdeményezése, és erkölcsi előkészítése, egy bizonyos Baranyi István remetének a nevéhez fűződik.

Az építési munkálatok 1732-ben kezdődtek el, és 1745-ben szentelte fel gróf Endrődy Gábor egri püspök a három szakaszban újjáépített templomot. Elsőként a déli mellékhajó, mellékszentélyek falai, a főszentély került felújításra, kiegészítésre. Második szakaszban a templom boltozata, és az orgonakarzata készült el, míg a harmadik szakaszban épült újjá a sekrestye. 1934-ben Lux Kálmán vezetésével kezdődött meg a műemléki helyreállítási munkálat, amely a háború miatt legközelebb már csak 1953-1954-ben folytatódhatott Szakál Ernő kőszobrász és restaurátor irányításával. A templom külső helyreállítása dr. Rados Jenő professzor tervei alapján folytatódott 1964-ben. Ennek a munkának a kapcsán tárták fel az elpusztult monostor épületek alapfalait.

A középkor végén a kolostor, több más ciszterci apátsághoz hasonlóan kezdett elnéptelenedni. 1503-ban például a perjellel együtt csak három szerzetes élt a falak között. Az 1530-as években aztán megszűnt az élet a kolostorban. Amikor Eger török kézre került (1596), ennek a vidéknek is megcsappant a népessége. A kolostor és a templom is elhagyott rom lett, 1720-ban is romként írják le. 1732-ben kezdték meg a templom helyreállítását, s az újjáépítés befejezése után szentelték föl (1745). Ez lett Apátfalva plébániatemploma. Az elpusztult kolostor köveit építkezésekhez hordták el.

A templom műemléki helyreállítását 1934-ben kezdték meg és 1953/54-ben folytatták. A külső helyreállítás 1964-ben kezdődött meg. 1964-1966 között Valter Ilona régész vezetésével tárták föl a kolostor alapfalait. A felújítást Surin István építész irányítása alatt végezték.

Mai formájában a templom egyik leglátványosabb középkori műemlékünk. A monostornak csak az alapfalait tudták feltárni, amelyek egy 21×17 méteres teret zártak közre.

Forrás: Wikipédia