Térkép3D-s térképKépgalériaVideogalériaIdőjárásKapcsolat
Főoldal
 
Élmények völgye
 
Bükk-hegység
 
Bükki Nemzeti Park
Bükki Nemzeti Park

A Bükki Nemzeti Park (rövidítve: BNP) Magyarország egyik első nemzeti parkja, amely az Északi-középhegységben fekszik. Igazgatósága Egerben található.

Az Északi-középhegységnek a többi vulkanikus hegyeitől eltérő földtörténeti múlttal rendelkező tagja a Bükk hegység.

Nagy részét tengeri üledékes eredetű kőzetek, főként dolomit és mészkő építik fel. 800 méternél magasabb fennsíkját meredek sziklaszirtek, a Bél-kő, a Pes-kő, a Tar-kő, a Vörös-kő és a többi "Kő" öleli körül, melyekről csodálatos kilátás nyílik a hegység déli lábára. Utóbb felsorolt csúcsok nagy részén halad keresztül az Országos Kéktúra útvonala.

Több |

A Bükk-fennsík felszínét a legkülönbözőbb karsztformák: töbrök, víznyelők, zsombolyok teszik változatossá. A Bükk-hegységben több mint 850 barlangot ismerünk. Közöttük található az ország legmélyebb barlangja, a 254 méter mély, 6700 méter hosszú István-lápai-zsomboly (másik nevén István-lápai-barlang). Jelentősebb barlangjai: a kiépített lillafüredi Anna és Szent István-cseppkőbarlangok, a miskolctapolcai Tavasbarlang, valamint a szabadon látogatható Szeleta- és Balla-barlang. Forrásai, patakjai bővizűek. A vidék nevezetessége a Szalajka-patak mésztufa gátakon 17 m magasról aláhulló Fátyol-vízesése.

Ugyancsak védendő kincsek a földtani, barlangtani értékek. Azt eltelt évmilliók geológiai erői és a felszíni mállás változatos karsztformákat hoztak létre a mészkőhegységben:

•          Víznyelők

•          Barlangok

•          Kiemelkedő kövek

•          Mély szurdokvölgyek keletkeztek.

A hegység legegységesebb része az átlagosan 800 m magas Bükk-fennsík, melyet a Garadna patak két részre, Nagy- és Kis-fennsíkra bont. A fennsíkok arculatát a karsztosodás határozza meg. Enyhén hullámos felszínük jellegzetességei az alacsony bércek, a közöttük levő dolinák, a víznyelők, zsombolyok és barlangok. Jellemzők a bércek és a szurdokvölgyek. A hegység szép formái a barázdákkal, üregekkel tagolt, lyuggatott mészkőfelszínek, a karrok és ördögszántások. A hegységben eddig 853 barlangot tártak fel, közülük 45 fokozottan védett. Az ország legmélyebb barlangja, a 250 méter mély István-lápai-barlang, amely a Szepesi-barlanggal, és a lillafüredi István-barlanggal a legszebb cseppköves karsztjáratok közé tartozik. A Bükk sajátos ékességei a karsztforrások vizéből kiváló mésztufa képződmények. A mésztufa gátakat épít a mederben, s a víz a gátakon átcsobogva kicsiny vízeséseken szalad tovább. Híres Szalajka patak Fátyolvízesése, vagy a Szinva patak forrásmészkő-dombja, a mésztufakiválás által bezárt üregben létrejött lillafüredi Anna-barlang. Jellegzetes tájképi elem a Szarvaskői Várhegy: a víz alatti vulkáni működés szép maradványai az oldalában feltáruló párnalávák.

Növényvilág: A park mintegy 95%-át erdő borítja. A bükki erdők közül legelterjedtebbek a cseres-tölgyesek, melyeket a magasabb régiókban gyertyános-tölgyesek, majd kb. 600 méter fölött a hegyvidéki bükkösök követnek. A BNP egyik legérdekesebb helye az Őserdő, melynek bükkfái 180-200 évesek. Területén több mint 100 éve nem végeznek erdőművelési tevékenységet, sőt, a túrázókat is kitiltották onnan néhány éve. (Régen jelölt turistaút haladt keresztül rajta, ma kerítéssel van körbe véve, így jelentős kerülővel és nem elhanyagolható kaptatón át lehet megkerülni.) A hegységben a bükkösök mellett előfordulnak fenyvesek is, melyek kivétel nélkül telepített erdők.

A fennsíkon a töbrökkel tagolt rétekhez kapcsolható a legváltozatosabb növényvilág. Olyan ritka növényfajok élnek itt, mint a tűzliliom, a karcsú- és a moldvai sisakvirág, a sárga ibolya valamint az északi sárkányfű. A legeltetett hegyi rétek jellegzetes ékessége a nemzeti park emblémájában is szereplő szártalan bábakalács. Az orchideák közül legféltettebb a papucskosbor.

Fokozott védelmet élveznek a meredek, északi, sziklás dolomit-mészkő oldalakon, törmeléklejtőkön kialakult, rosszul záródó, letörpült, göcsörtös fákból álló sziklai bükkösök, amelyek számos növényritkaságnak és jégkorszaki maradványfajnak adnak otthont. Az egzotikus szépségű ritka orchidea faj, a boldogasszony papucsa országos fennmaradása szempontjából kiemelkedően fontos a Bükk hegység sziklai bükköseinek, tölgyeseinek megóvása. A legmeredekebb nyugati sziklaoldalakon él a hársas-berkenyés reliktum erdő, ami igen gazdag alhavasi maradványfajokban. Az alacsonyabb szinteket alkotó tölgyes zóna jellegzetes társulása a reliktum dolomittölgyes.

A dolomit a Bükkben viszonylag kis kiterjedésű, de a rajta kialakult sziklagyepek annál fontosabbak. Legértékesebb társulása a tarka nyúlfarkfüves sziklagyep, amelynek csak egyetlen előfordulása ismert a hegységben. Itt gyepalkotó a tarka nyúlfarkfű és a tarka nádtippan, de a szárazabb, napsütötte részeken megjelenik a lappangó sás is. Az északnyugatnak lejtő gyepek ritka orchideája a légybangó, a sokszor rovarutánzó orchideáknak nevezett bangó nemzetség egyik legkisebb és legészakabbra hatoló képviselője. Ugyancsak különleges az apró rózsaszín virágú illatos bibircsvirág. A jégkorszak utáni hideg, kontinentális idők tanúi közé tartozik a hazánkban már csak a Bükki Nemzeti Parkban megtalálható poloskavész. Magyarországon csak a Bükk-fennsík oldalain nyílik a kék virágú északi sárkányfű, amely nevét jellegzetes formájú virágjáról kapta, amiben Linné egy sárkány fejét vélte felfedezni.

A déli meredek oldalak gyorsan felmelegedő erdeiben, gyepjein a melegebb időszakok növényei is menedéket találtak. Ezek közé tartozik a cserszömörce, amely ősszel vérvörösre színeződő leveleivel lángba borítja a hegyoldalakat.

Állatvilág: A nemzeti park rovarvilágának kiemelkedően értékes tagja a bükki szerecsenboglárka. A hegyvidékekre jellemző fajok közül külön is említendő a havasi tűzlepke, a havasi cincér, az alpesi gőte, a gyepi béka, a sárgahasú unka, a fehérhátú fakopáncs és a hegyi billegető. Olyan ritka fajok költenek itt, mint kövirigó, a holló, az uhu és a ragadozók közül a fokozottan védett parlagi sas, a kerecsensólyom vagy a kígyászölyv. A hazánkban élő denevérfajok szinte mindegyike előfordult már a Bükkben. Egy különleges halfaj is van, a sebes pisztráng. Énekes madarak közül itt él a kövirigó, a vízirigó és az őrgébics.Az emlősök közül a hiúz már több mint tíz éve állandó lakója a bükki erdőknek. Rokonának, a szintén óvatos vadmacskának jóval népesebb állománya él ezen a vidéken. A nagyvadak közül gyakori a gímszarvas, a muflon és a vaddisznó. A Bükk-fennsíkon legel a híres lipicai ménes.

A Bükk legeldugottabb zugaiban élnek azok a jégkorszakot idéző állatfajok is, amelyek kiválóan alkalmazkodtak a kor mostoha életkörülményeihez. Az alpesi gőte bükki alfaja a Bükk-fennsíkon és az Észak-Bükk vegyes völgyeiben levő erdei tavacskákban, forrásokban, gyakran mélyebb vizű pocsolyákban él. A kárpáti havasokat idézi a nagytermetű kék meztelen csiga. A Bükkben előforduló állatfajok száma ma minimálisan 22 ezer körüli. A száraz, meleg hegyoldalak déli gyepjein él a fűrészlábú szöcske. Hasonló élőhelyeken találjuk az apró termetű pannongyíkok. A meleg tölgyesek, bokorerdők igen változatos rovarközösségeiből talán a leglátványosabbak a lepkék. Akadnak kicsi, jelentéktelennek tűnő fajok, amelyek kiemelt értéket képviselnek, hiszen elterjedésük súlypontja tőlünk délebbre esik, illetve élőhelyeik eltűnése a faj visszaszorulásához vezet Európa-szerte. A Bükk féltett madártani ritkasága a kerecsensólyom, melynek sikeres elterjedéséhez a csaknem két évtizeddel ezelőtt kezdődött, komplex védelmi programok teremtették meg a feltételeket. A sziklai élőhelyek, valamint felhagyott kőbányák még helyenként megtalálható jellegzetes madara a kövirigó, e volt bányákhoz kötődik az uhu költése is. A térség kiemelkedő zoológiai értékei közé tartoznak a veszélyeztetett, egyedi védelmet igénylő nappali ragadozó madarak, mint a parlagi sas, a békászó sas és a kígyászölyv. Az állatvilág világhírű ritkaságai kötődnek a bükki barlangokhoz. Ilyen például a hosszúszárnyú denevér, amely kizárólag barlangokban szaporodik és telel.

Környező települések, látnivalók: A látogatók a környék településein: Szilvásváradon, Lillafüreden, Felsőtárkányban, Répáshután, Bükkszentkereszten, Újmassán és Hámoron állandó kiállításokon nyerhetnek betekintést a Bükk természeti értékeibe, a kulturális és ipartörténeti múltba. Télen a kiépített pályákon a síelésre és szánkózásra is lehetőség nyílik. Szép látnivaló többek közt Lillafüred, a romantikus Dédesi várhegy, a Bél-kő, a Lázbérci-tó, az Upponyi-hegység.

Kövek: Az agyagpala környezetből markánsan kiemelkedő mészkő sziklaormok és élükre állított gerincek.

•          A Déli-Bükk: Imó-kő, Fehér-kő, ill.

•          Északi-Bükk: Odvas-, Látó-, Örvény-, Pes-, Tar- és Buzgókő stb.

•          Ablakoskő: Hatalmas mészkőborda \"ablakkal\" az Ablakoskő-völgyben

•          Istállós-kő: A Bükk legmagasabb csúcsa, 959 méter magas. A csúcs alatt találhatjuk az Istállóskői-barlangot. Ősember lakta tágas barlangterem. Az itt kiásott mintegy harmincezer éves kőeszközök, 80 mázsás őskori tűzhely a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatók.

•          Örvénykő: 773 m magasról gyönyörű kilátás nyílik a Bükktől északra elterülő vidékre. Tiszta időben a Magas-Tátra csúcsai is látszanak.

Tájvédelmi Körzetek

Lázbérci Tájvédelmi Körzet: A tájvédelmi körzet az Upponyi-hegységben található. A Tájvédelmi Körzet létét elsősorban a területen található víztározónak köszönheti. Fokozottan védett az Upponyi-szoros, a Lázbérci-víztározó vízfelülete és az ezt övező parti sáv, az ivóvíz tisztaságának megőrzése ugyanis komoly vízvédelmi feladat. Az 1967-1969 között létesült, 6,2 millió köbméter víz befogadására alkalmas mesterséges tó rendkívül fontos szerepet játszik a Sajó-völgyének két, egyenként mintegy 40-40 ezer lakosú városának (Ózd és Kazincbarcika), valamint számos környező kisebb települések életében. A tó belső védőövezete egy 20 méter széles parti sáv. Ezt a sávot egy további, 100 méter szélességű külső védőövezet, ugyancsak szigorúan védett zóna veszi körül, amelyet óvnak mindenféle szennyeződéstől.

Hollókői Tájvédelmi Körzet: A Hollókői Tájvédelmi Körzetet a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága hozta létre 1987-ben, 141 hektáros területen. A hollókői vár az Ófaluval együtt 1987 óta az UNESCO világörökségek listáján megtalálható. A környező terület természetvédelmi oltalom alatt áll. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága kijelölt egy vár körüli – zöld színnel jelzett, 23 ismertető táblával ellátott – vártúra ösvényt, ami a terület kulturális és természeti értékeit mutatja be.

Mátrai Tájvédelmi Körzet: A tájvédelmi körzet két különálló területe a Mátra-hegység középső és nyugati részén található. A tájvédelmi körzet közigazgatási határai Heves megyében Kisnána, Domoszló, Markaz, Gyöngyös, Gyöngyössolymos, Parádsasvár, Recsk, Mátraszentimre, Nógrád megyében Hasznos, Nagybátony. A tájvédelmi körzethez tartozik két országos jelentőségű természetvédelmi terület, a gyöngyösi Sár-hegy és a siroki Nyírjes-tó. A Mátrai Tájvédelmi Körzetet az 5/1985. (XI. 22.) OKTH rendelkezés létesítette 11862,7 hektár kiterjedésű területen. A védetté nyilvánításának célja: a TK területén a földtani értékek, a táj jellegét meghatározó földfelszíni formák, a felszíni vizek, a védett növény- és állatfajok, a természetes növénytársulások, a természetszerű erdők megóvása és fenntartása, valamint az ember felüdülését szolgáló kedvező természeti környezet fenntartása.

Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet: A Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet átmenet az Alföld és a Bükk-hegység között. A táj arculatát a Tisza, valamint a hegyvidék felől lefutó folyók, patakok és az itt honos legeltető állattartás, a pásztorkodó ember együttes hatása alakították ki. A védetté nyilvánítás célja a még háborítatlan sztyepprétek fajgazdag növény- és állatvilágának, a természetes pusztai környezetben élő túzok, valamint a tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme.

Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet: A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet területe 6 709 hektár, ebből szigorúan védett 447 hektár. A védetté nyilvánításkor beolvadt területébe a Salgó vár, a Szilvás-kő, a Kercseg-völgy, a Földház-tető, a Gortva-völgy, a Bárna-patak és a Zagyva forrásvidéke természetvédelmi területek. Nógrád–Gömöri-bazaltvidéken több mint 100 önálló bazaltterület található, többségük Szlovákiában. A Medves-fennsík a Nógrádi-medence legszebb formájú vulkáni kiemelkedése, meredek gerincek és mélyen szántó völgyek tagolják. A feltörő lávából keletkeztek a többnyire oszlopos szerkezetű bazaltcsúcsok. A leglátványosabb képződmények a Szilváskőn tekinthetők meg, ahol úgy állnak a bazalt oszlopok függőleges sorokba rendeződve, mint egy katedrális orgonájának sípjai.

Kelet-cserháti Tájvédelmi Körzet: A Keleti-Cserhát hazánk legjobban lepusztult, legváltozatosabb felszínű hegysége. A hegység négy piroxén-andezit változatból, főleg ezek agglomerátumaiból és tufáiból áll. A terület földtani jelentősége, hogy itt található a hazánkban legteljesebben kifejlődött miocén rétegsor, a harmadidőszaki képződmények tanulmányozására ez a legkedvezőbb terep. A Keleti-Cserhátban a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság javaslata alapján Natura 2000 területek meghatározása is megtörtént, a következő területek kerültek kijelölésre: szentkúti Meszes- tető, Tepke, Bézma, bujáki Csirke-hegy és Kántor-rét, szandai Vár-hegy.

Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet: A tájvédelmi körzet a Tisza, a Takta, a Sajó és a tiszalúci Holt-Tisza által közrefogott morotvákkal, elhagyott folyómedrekkel tarkított síkságát foglalja magában. A tájvédelmi körzethez szervesen kapcsolódik a Tiszadobi-ártér, mely a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság felügyeletébe tartozik.

Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet: A 8.199 hektár területen fekvő Hevesi Füves Puszták TK a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságához tartozó szabadon látogatható terület, mely a Tisza-völgy és a Mátra közt terül el. A Kiskörei-Víztárolótól keletre fekvő, hét különálló mozaikos rész a Füzesabony, Kisköre, Poroszló és Jászapáti közötti területeket foglalja magába.

Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet: A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet 1993-ban alakult meg a Heves-Borsodi Dombvidék egyedülálló természeti és tájképi értékeinek, a területen található szubmediterrán növénytársulások termőhelyének, valamint a vidéken fészkelő császármadár élőhelyének megőrzése érdekében. A terület kiemelkedő földtani-felszínalaktani, s egyben tájképi értékei a dombvidéket alkotó homokkő (Pétervásárai Homokkő Formáció) természetes feltáródásai. A leglátványosabb a bükkszenterzsébeti Nagy-kő 60–80 m magas, csaknem függőleges sziklafala.

Forrás: Wikipédia