Térkép3D-s térképKépgalériaVideogalériaIdőjárásKapcsolat
Főoldal
 
Élmények völgye
 
Folyók, tavak, patakok
Folyók-tavak

Folyók, tavak patakok. A Bükk területén csak kis kiterjedésű tavakat ismerünk, melyek zöme mesterséges.

Leginkább látogatott a Lillafüreden található Hámori-tó, mely eredetileg természetes, de 1811-1813 között Fazola Frigyes a Szinva mésztufa gátjának meghosszabbításával szabályozhatóvá tette a 400.000 m3 vizet tároló tó lefolyását. Kisebb mesterséges tavak találhatók a fennsíkon Sebesvíz mellett és Jávorkúton.

A Szalajka-völgyben viszonylag jelentős tavakat találunk, kisebb méretűek a pisztráng keltető és nevelő tavak, hasonlók a Garadna-völgyben, Újmassa közelében találhatók a Margit-forrásnál. Kis jelentőségű tavak ismertek még Bélapátfalva mellett (Gyári-tó, és a Lök-völgybe torkolló Oldal-völgyben. Az Upponyi-hegység öleli át a Lázbérci-tó 6 millió m3 vizét, amely így a környék legjelentősebb ivóvízbázisa és tava.

Több |

A Bükk hegységben eredő vagy a Bükkön átfolyó patakok a Tisza vízgyűjtőjének részét képezik. A Déli-Bükk legjelentősebb vízfolyása az Eger-patak, melynek vize Bükkszentmárton, Bekölce, Balaton vidékéről származik, legjelentősebb táplálója a Mónosbéli-forrás csoport.

Az Eger-patakba – miután vize áthalad a magmás kőzetekbe vésődött szarvaskői szurdokon – Felnémetnél ömlik bele a Tárkányi-patak, melynek legnagyobb állandó forrása a felsőtárkányi Szikla-forrás. A Tárkányi-patakot kis hozamú vízfolyások, a Délnyugati-Bükk palaterületén eredő patakok (Berva-, Mész-, Mellér-völgyi-, Peskő-völgyi-, Gyetra-, Vöröskővölgyi-, Lök-völgyi-patak) táplálják vizükkel, melyek kiszáradás és/vagy medernyelők miatt az év nagy részében időszakosak. A Délnyugati- Bükk déli részén kis hozamú vízfolyások ismertek (Ostoros-patak, Forró-kút, Síkfőkút forrásánál eredő vízfolyások, Csortos-folyás, Cseresznyés-patak).

A Déli-Bükköt az időszakos Hór-patak választja ketté, mely felső részén az időszakos Balla- és Pazsag-völgy, valamint az állandó vizű Hosszú-völgy és Hideg-patak völgye vizeit fogadja magába. A Délkeleti-Bükkre a medernyelők miatt száraz völgyek jellemzőek, rövid vízfolyás csak a Szent Miklós-forrásnál és az Ilona-kútnál ered, de mindkettő elnyelődik a karsztban. A Déli-Bükk északi peremén csordogálnak azok a rövid patakok, melyek a Répáshuta – Bükkszentkereszt vonal mentén kialakult víznyelőkben tűnnek el. A hegységperemi karsztforrásokból ered a Kácsi- és a Latorúti-patak.

A Bükk keleti végén fakad a Délkeleti-Bükk legnagyobb hozamú patakja, a Hejő, mely a Miskolc-tapolcai-forrásoktól indul, s a Tiszába ömlik. Tőle északkeletre található a csak felső szakaszán állandó vizű Tatár-árki-patak, mely nagy vizek idején a Felső-Szinva-patakot táplálja. Vizének egy hányada a felszín alatt a Tapolcai-forrásokba jut.

A Bükk-fennsík legjelentősebb vízfolyása a Bánkút melletti Száraz-völggyel induló Garadna-völgyben található. A Garadna [patak] számos karsztforrás (Garadna-, Margit-, Vekerle-, Eszpe-rantó-forrás) és több kis patak (Felső- Sebes-víz, Alsó-Sebes-víz, Három-kúti-völgy, Lencsés, Savós-völgy) vizét veszi fel, mielőtt Lillafürednél a Szinvába ömlik. Ennek vize a Szinva- és Bársonyos-forrásból ered, majd észak felé folyva felveszi a Szinva-Fő-forrás vizét, valamint az időszakos Soltészkerti-forrás, továbbá az Anna-táró forrásainak a vízműellátásból már kikapcsolt vizét. A Garadna torkolata után a Szinva kelet felé veszi az útját, és magába fogadja a Csanyik-völgy patakjának vizét (melyet a Forrás-völgy patakja gyarapít), valamint a Diósgyőri-források vizét.

Az Északnyugati-Bükk vízfolyásai (Szalajka, Szána-, Nagy-völgyi-, Méhecső-, Bán-, Csondró-patak) részben nagy vízhozamú karsztforrásokból erednek, részben a palaterület rétegforrásaiból, illetve a palán belüli mészkőlencsék kis forrásaiból (Szána-, Méhecső-, Barócz-, Csondró-patak). Ezek a vízfolyások az Upponyi- hegységet is áttörő és a Sajót tápláló Bánpatakba ömlenek. Az Északkeleti-Bükk vízfolyásai, elsősorban a Kis-fennsík északi peremének karsztforrásaiból fakadnak, és a Sajóba ömlenek: a Tardona-, és a Harica-patak közvetlenül, a Varbó- és a Galya-patak pedig a Harica közvetítésével.

A Bükk patakjai nemcsak bő vizükről és természeti környezetükről nevezetesek, hanem látványos édesvízi mészkő-felhalmozódásaikról is. A forrás- és patakvizekből kivált mésztufa- képződmények – amely a magába foglalt, elpusztuló növényzet miatt likacsos szerkezetűek – gyakorlatilag minden karsztforrás által táplált patakban megtalálhatók. Legjelentősebb a lillafüredi Szinva-vízesés mésztufa lépcsője, melyben kis barlangüregek is kialakultak a mészkiválással egy időben (szingenetikus barlangkeletkezés). Különlegesen szép vízeséssorozat alakult ki a Szalajka-völgy, a Forrás-völgy és a Sebes-víz-völgy mészkiválásain. A Vöröskő- völgyben és a Lök-völgyben – a patakmedrek egy-egy szakaszán – ugyancsak találunk mészkiválást. Ómassa házainak egy része a buszvégállomás felett mésztufára épült. A Szinva-völgyben a Szinva-forrás alatti völgyszakaszban az édesvízi mészkő a 10 m vastagságot is eléri. A legnagyobb felhalmozódás Mónosbél mellett ismert, ahol a Vízfő-forrás langyos vizéből vált ki a mészanyag – már a felső-pleisztocénben, de még napjainkban is keletkezik.