Térkép3D-s térképKépgalériaVideogalériaIdőjárásKapcsolat
Kács

Kaptárkövek: Kács Egertől 44 km-re keletre a Bükk hegység déli részén, a Kácsi-patak völgyében fekszik.

A település első írásos említése Kach névalakban IV. Béla királyunk 1248. évi határjáró oklevelében történik.

A község Árpád-kori település, mely kedvező fekvése miatt a honfoglaló magyaroknak is szálláshelyül szolgált. Anonymus szerint a honfoglaláskor Árpád itt adott szállásbirtokot Ócsád (Öcsöd) vezérnek és azután a fia, Örösúr a Kácsi-patak fejénél várat építtetett. Így Örsúr nemzetsége a vidék (a történelmi Borsod vármegye) legrégibb birtokosa.

Több |

A föltételezhetően XIII. századi várnak már csak a maradványai állnak, mely négyszög alakú lakótorony lehetett vizesárokkal, ún. sziklaárokkal körülvéve, s valószínűleg a XII. század második felétől a XIV. század elejéig használták. A vár Tibolddaróc határába esik, de az irodalomban, mint „Kácsi-vár” szerepel.

A település monostorát, amely valószínűleg a tatárjárás előtt épült, az oklevelek 1248-ban említik először. 1317 körül a kolostor pálos perjelséggé alakult át. Az apátsági templom 1548-ban elpusztult, a kolostort pedig 1549-ben Serédi Gáspár és Balassa Zsigmond feldúlták. A pusztulást később a török tette teljessé, Eger várának ostroma után a települést feldúlták, hódoltsági területté vált, s rövid időre elnéptelenedett. A falu még az 1500-as évek végén újratelepült és a reformáció idején is megmaradt katolikusnak.

A különböző hőfokú forrásokból táplálkozó, bővizű Kácsi-patak langyos vizű ágában él az országban csak itt megtalálható fekete bödöncsiga. Ez a csiga több tízezer éves maradvány faj, csak a langyos vizű forrásokban maradt fenn.

A források vizét összegyűjtő Kácsi-patak egykor (Kácstól Mezőnagymihályig) 12 vízimalmot hajtott. A vízimalmok őröltek, fűrészeltek, kendert törtek, áramot fejlesztettek. Egy malom, eredeti berendezésével még ma is megtekinthető. A XVIII. században épült vízimalom több generáción át a Bodnár, majd a Szalay molnároké volt. 1986-ban újították fel a saját és a nekézsenyi malom berendezési tárgyainak felhasználásával. A vízimalom és kendertörő ma műemléki oltalom alatt áll.

A malom mellett található felszentelt Mária forrás egykoron a honfoglalók áldozóhelyéül is szolgált. A kácsi vízfő 14 hideg és langyos (14–24 °C) forrását ősidők óta használták. Melléjük települt az apátság is. A bencés szerzetesek épületet emeltek, ahol a források szénsavas vizével a területen található gyógyfüvekből gyógyvizet állítottak elő.

Ezzel betegeket gyógyítottak. Kács-Tapolca fürdő létesítésének évét 1431-re teszik. A fürdő (az egykori bencés kolostor) barokk épülete jelenleg is áll, amelyben egy 4x4 méteres kismedence található (tükörfürdő), melyet a padló alatti víz táplál. A bencések hálófülkéit ülőfürdővé alakították át. A gyógyvízkivonatokat egy kb. 500 literes vörösréz üstben állították elő, egy különálló épületben. A fürdő ma nem működik.

Az itteni látnivalók közül figyelmet érdemel a műemléki védettségű római katolikus templom (titulusa: Szentháromság), amely feltehetően XII. sz.-i eredetű. Mai alakját a XVIII. században kapta, a barokk épülethez a XIX. században emelték a romantikus stílusú tornyot. A templom felszentelt búcsújáró hely, a Bükk hegység három búcsújáró helyének egyike. Az ünnepi körmenet a kálváriadomb és az ott található Szikla oltár érintésével zajlik.

Kács különleges természeti és kultúrtörténeti értékei a riolittufába vájt kőhodályok, barlanglakások, bújók, pincék é s kaptárkövek. A kácsi Várhegy délnyugati oldalában, a riolittufába több nagyméretű helyiségből álló kőhodályt, oszlopos teremsort faragtak. A helyi juhászok itt tartották a falu nyáját. A településtől északra található a Remetelak, egy tufába vájt barlanglakás.

A község keleti határában emelkedő Kecskekő-tető nyugati riolittufa- vonulatán három kaptárkőfülkét és három fülkenyomot találhatunk. Kács északi határában futó Kis-szoros-völgy alsó-triász, majd eocén mészkőbe vésett szurdoka fölött, a völgy bal oldalának felső peremén 5-6 méter átmérőjű kútként nyílik a Zsendice-lyuk, amelynek kb. 17 méter mély, zsombolyszerű ürege az egész Bükk legnagyobb eocén mészkőbe kialakult barlangja.