Térkép3D-s térképKépgalériaVideogalériaIdőjárásKapcsolat
Egerszalók

Kaptárkövek: Egerszalók Egertől 6 km-re nyugatra a Mátra és a Bükk-hegység között a Laskópatak völgyében fekszik.

A település már a honfoglalás óta lakott, a Szalók nemzetség ősi birtoka volt. Első okleveles említése 1248-ban történik, „terra-Zolouk” névalakban.

A XVI. század elején Egerszalók legnagyobb része az egri káptalan birtokába került. Eger 1552. évi ostroma idején a törökök elpusztították, de rövidesen újra benépesült. 1586-ban a török a káptalan jobbágyaitól, a Belényi és Szalóky köznemes családok jobbágyaitól is súlyos fejadót, illetve bordézsmát szedett, ennek folytán a falu egyre inkább elnéptelenedett.

Több |

1687-ben, Eger visszavétele után, a szalóki jobbágyok a szabad királyi városi rangra emelt Eger városába költöztek, hogy ott az adóterhektől mentesüljenek, de az uralkodó parancsára a várkatonák az ott összegyűlő jobbágyokat kiűzték és visszavitették földesuraik birtokára. A falu így 1694 körül visszakapta a lakóinak egy részét, de csak egy évtizedre, mert a kuruc időkben újra elnéptelenedett. A káptalan 1731. június 4-én kiadott telepítési szerződésével 35 sváb és német jobbágycsaládot telepített Szalókra. A XVIII. század közepétől magyar jobbágyok tömegesen költöztek ide, a falu népe előbb kétnyelvű, később magyarrá lett.

A település melletti Maklyán várat (másképpen: Maklány) feltehetően a Debrői Maklyán család építette a XIII. század második felében. 1435-ben már csak mint rom szerepel az iratokban, 1509- ben pedig már csak a vár helye. A vár közelében lévő kőbányából hordatta saját építkezéseihez az építőkövet az egri káptalan.

A 214 méter magas, kerek „kőpiramison” nyugvó egykori vár helyétől délre emelkedő Menyecske-hegyen, 2 sziklavonulaton 4 darab kaptárkőfülke ismert. A bükkaljai kőértékek szép példái a Maklyán vár közelében található tufába vájt juhhodály illetve a Kőasszony (Leánykő) nevű riolittufa sziklakúp, amibe bújószerű helyiséget faragtak. Ettől délre van egy fülke nélküli magányos kúp is, amit a helyi lakosok Kőbojtárnak neveznek. A település déli részén a demjéni út melletti pincesor felett, az útról is jól láthatóan, az Öreg-hegyen emelkedő tufatömbbe szintén egy bújó (Betyárbújó) van vájva, amely bejárata felett egy kaptárfülke árválkodik. A falu több részén a domboldalakon riolittufába vágott barlanglakások vannak.

A barlangházakat a XIX. század elején nagyrészt szegények lakták. Ezek az 1980-as évek végére lakatlanná váltak, helyenként kamráknak, borospincéknek még ma is használják. A Sáfrány utca összefüggő barlangházai szépen illeszkednek a Hőforráshoz vezető turistaút attraktív képződményeibe.

Egerszalók az egri történelmi borvidék része. Már a honfoglalás utáni időszakban elkezdték a szőlőtelepítéseket. Azóta számos pincét, pinceházat vájtak a falut körülölelő dombokba, amelyek legtöbb helyen az udvar végén „a part alatt” vannak.

A falu Szűz Máriáról elnevezett középkori temploma a török időkben elpusztult. A mai, műemléki védettségű római katolikus templom építését Giovanni Battista Carlone kezdte el 1738-ban (titulusa: Kármelhegyi Boldogasszony). A hagyomány szerint a mai templomtorony helyén évszázadokkal korábban egy Mária-kép előtt nyerte vissza látását egy vak lány. A templomot azóta zarándokok ezrei keresik fel a búcsújárások alkalmával.

A búcsújárók sokasága miatt 1763-ban a korábbi templomot egy szélesebb hajóval kellett kibővíteni, de a következő évben a búcsújárók még így sem fértek el a templomban. Ezért a különálló torony aljában kis kápolnát építettek, hogy a Kármelhegyi Boldogasszony napján az egybegyűlt búcsújárók számára itt misézhessen a szabadban a pap. A „Csodatévő Mária” kegykép a templom főoltárán áll, Eszterházy püspök készítette 1786-ban. A torony és a templom 1740 környékéről való sérült szobrai közül ma néhány az egri múzeum kiállításában illetve raktárában van. A templomdomb lábánál található műemlék római katolikus plébániaház építését Bukovinszky József egri kőműves mester kezdte meg 1831-ben, a korábbi 1741-ben épült plébánia épületének felhasználásával.

Az egykori káptalani fogadó az ún. „Kocsma-ház” a község fő útvonalainak találkozásánál, a patak hídja mellett épült a XVIII. század végén. Az egykori fogadó épülete ma műemléki oltalom alatt álló lakóépület. A Rákóczi és Széchenyi utcák sarkánál áll az 1800-as években készült barokk Nepomuki Szent János szobor, amely szintén műemléki védelem alatt áll. A falu északi határában az Egerszólátra vezető országút Laskó-patakot átívelő, egynyílású, szegmentíves kőhídja 1838-ban épült, s szintén műemlék.

A településtől északra található a Laskó-patakon felduzzasztott Egerszalóki-tó (Laskó-völgyi víztározó), mely az egri Bükkalja legnagyobb felszíni vize. Növény- és állatvilága jelentős természetvédelmi értéket képvisel, melynek megőrzése rendkívül fontos. A halban bővelkedő tó kedvelt horgászhely.

A település fő vonzereje a község déli részén a föld mélyéből feltörő hévízforrás. A 410 m mélyről feltörő víz 65–68 °C-os, mely nemzetközi jelentőségű gyógyvízzel rendelkező településsé tette Egerszalókot. A hegyoldalon lefolyó víz mésztufa dombot hozott létre. Ennek köszönhetően a települést a „magyar Pamukkale”-ként emlegetik, a világhírű török fürdőre utalva. 2007 óta fogadja vendégeit az Európában páratlan természeti környezetben épült Gyógy- és Wellnessfürdő.