Térkép3D-s térképKépgalériaVideogalériaIdőjárásKapcsolat
Főoldal
 
Élmények völgye
 
Látnivalók
 
Lázbérci Tájvédelmi Körzet
Lázbérci Tájvédelmi Körzet

A Lázbérci Tájvédelmi Körzet védett terület nagysága: 3 634 hektár, ebből szigorúan védett 683 hektár.

Elhelyezkedés: A tájvédelmi körzet az Upponyi-hegységben található, a víztározó Uppony és Dédestapolcsány között húzódik. Látogatás: Szabadon látogatható. Kezelő: Bükki Nemzeti Park Igazgatósága

A Kárpát-medence tájait az évezredek óta itt élő ember egymást váltó, egymásra épülő kultúrái alakították, ezért a világ természetvédelmi területeinek többségétől eltérően, a hazai védett területek mindegyike kultúrtáj. A Lázbérci Tájvédelmi Körzet mégis egyedülálló, mert olyan táj védelmére alapították, amelynek központi, meghatározó elemét – a Lázbérci víztározót – jelentős, nagyléptékű tájátalakítással az ember mesterségesen hozta létre.

Több |

A víztározót 1967 és 1969 között alakították ki a közelben lévő vidék vízellátásának biztosítására. A 78 hektár felületű és mintegy nyolc méter átlagmélységű mesterséges tavat a Bükk északi oldalához kapcsolódó Upponyi-hegység egyik csodálatos fekvésű, hegyekkel körbevett, mély szurdokvölgyében hozták létre. A völgy alakját követő kétágú, hosszú, vékony tó partját százhúsz méter széles, szigorúan védett sáv övezi, mi több, a tó közvetlen közelében egy húsz méteres sávban még a fákat is kivágták. A szigorú intézkedések ellenére a terület – a tóparti sáv kivételével – szabadon látogatható.

Az országos kéktúra útvonaláról a tó és megkapó szépségű környéke belátható, de a vízügyi igazgatóság a túraúttól kiépített egy saját sétautat, amelynek bejárásával csodálatos panoráma nyílik a tóra és a környező hegyekre.

Ennél azonban közvetlenebb kapcsolatba is kerülhet a látogató a tóval, mert lehetőség van helyben horgászengedély kiváltására. A víz minőségének biológiai védelme érdekében a víztározóba rendszeresen telepítenek pontyot, amúrt, csukát, süllőt és pisztrángot. A víztározó értékes állatvilága nem merül ki a halakkal.

Legalább ilyen értéket képeznek a víztározó körül élő vízimadarak: récék, szürke gémek, nagykócsagok láthatók a tó szélén és a sekélyebb vizű részeken, a környéken fekete gólya fészkel, és rendszeresen jár vadászni a tóra a halászsas. Az őszi és tavaszi madárvonulás idején pedig egyetlen madárparadicsommá válik az egész környék.

A tájvédelmi körzet azonban további látnivalókat rejteget. A mészkőből, agyagpalából és vulkáni kőzetekből álló, rendkívül változatos geomorfológiájú Upponyi-hegység lenyűgöző szépségű gyöngyszeme a víztározó felett található Upponyi-szoros vagy Vízköz. A mintegy ötszáz méter hosszú, meredek sziklafalakkal határolt mély szurdokvölgy falaiban kisebb-nagyobb kőfülkék találhatók, a környékén törmeléklejtők, és jellegzetes ún. "kőgombák". Az egész egyetlen geológiai csoda.

A hegység azonban növénytani szempontból is értékes. Az Upponyi-szoros környékét bokorerdők és sziklagyepek borítják, de a hegységet elsősorban cseres-tölgyes és bükkelegyes társulások uralják. A lágyszárú flórát olyan ritka fajok jellemzik, mint a hegyi ternye, a pongyola harangvirág, a vetővirág, a szürke napvirág, az erdélyi nyúlfarkfű stb.

A terület igen értékes állatvilága nagymértékben hasonlít a Bükk-hegységéhez. Fészkel a kerecsensólyom, a barna kánya, kabasólyom, az uhu, a gatyás ölyv és az erdei fülesbagoly is. Az erdőkben vadmacska, nyuszt és borz él.

A hegység hegycsúcsain több helyen is várromok és őrtornyok romjai találhatók. Többségük középkori vagy fiatalabb, de található olyan földvár-maradvány is, amely minden bizonnyal a honfoglalás előtti időkből származik.

A környék falvainak többségében értékes és szép templomok láthatók (pl. Bánhorváti gótikus eredetű temploma, a tapolcsányi reformátum templom), míg Bánfalván a 18. században épült Plathy-kastély szolgáltat értékes látnivalót.