Térkép3D-s térképKépgalériaVideogalériaIdőjárásKapcsolat
Pisztrángtelep

Lillafüredtől néhány kilométerre a Garadna völgyében pisztrángtelep található, egy bővizű forrásnak köszönhetően.

A látogatók itt friss sült halat is fogyaszthatnak, de sokan járnak vásárolni is ide.

A lillafüredi pisztrángtelepet, a Magyar Királyi Erdőigazgatóság építette 1932-ben, a Bükk-hegység szívében a Hámori-tótól 4 kilométerre. Jelenleg a Bükki Nemzeti Park területén található gazdaság, a Garadna-völgy merész hegyfalai közt kanyargó patakra és a Margitforrás vizére települt. A gazdaság 1,0 hektáron 3700 m2 vízfelülettel, 18 medencével üzemel.

Több |

A tiszta vizű tavakban sebes pisztrángot, szivárványos pisztrángot, és pataki szajblingot szaporítanak. Az őshonos sebes pisztrángot már csak itt tenyésztik nagyobb tételben Magyarországon, és tartanak fenn génbanki jelleggel egy törzsállományt. Friss sült pisztráng helyben fogyasztható.

A lillafüredi pisztrángtenyésztésnek, és horgászatnak nagy múltja van. A Szinva-patak völgyében mésztufa pincékben keltették a különböző tenyésztelepekről szállított ikrát, majd a kikelt ivadékot telepítették a patakokba, és a Hámori-tóba.

Herman Ottó már 1906-ban javasolta az Országos Halászati Felügyelőségnek, a Szinva-patak völgyében egy szakszerű pisztrángtelep megépítését, ami különböző okok miatt nem valósult meg. 1932-ben a Hámori tó pisztrángjainak 80%-a egy betegség következtében elpusztult. Ekkor került ismét elő az 1906-ban készített terv, de ahova Herman Ottó megálmodta, ott fürdőtelep, villák épültek, és egy farakodó került kialakításra.

A választás ekkor a Garadna-völgyére esett, ahol a Margit-forrás állandó hőmérsékletű, oxigén dús vize az ikrakeltetésre, tavak táplálására a legmegfelelőbb volt. A Magyar Királyi Erdőigazgatóság az építkezést 1932 őszén kezdte meg. Az először egy 32 m2-es keltető ház épült fából. Majd elkészült négy tó a Garadna-patak jobb partján.

Az első ikra szállítmány 1933. március 1-én érkezett Traismauerből, majd Znióváraljáról. Az ikra szállítmány megérkezésével egy időben került a telepre Vásárhelyi István, aki mint erdőőr volt alkalmazásban, de 1912-14 között Erdélyben egy pisztrángos gazdaságnál dolgozott. Nagy gyakorlati tapasztalattal, tudását autodidakta módon fejlesztve, szívvel-lélekkel vetette magát a munkába.

Közben elkezdődött egy saját anyaállomány kialakítása, amit a környező patakokból fogtak be. 1934-ben további két tó, majd 1939 négy tó épült, amelynek a vízellátását a Garadna-patak biztosította. 1940-41-ben egy új keltető házat építettek a régi helyett, amely erősen elhasználódott.

Amikor a Garadna-völgy is hadszíntérré vált, 1944. december 12-én a teljes halállomány megsemmisült. A patakokból visszafogott pisztrángokkal indult ismét a termelés.

Vásárhelyi Istvánt 1958-ban nyugdíjazták, de mivel utána rohamosan visszaesett a termelés, mint szaktanácsadót visszavették. Haláláig, 1968-ig dolgozott a telepen, úgy, hogy mellette felbecsülhetetlen értékű hal, csiga, rovar, kisemlős faunakutatást végzett, több mint 500 cikke jelent meg hazai és külföldi szaklapokban.

A telep állapota, és ezzel együtt a termelés 1968-tól kezdve rohamosan romlott. 1980-1982-ben évente 120 000 ikrát, és 1-1,2 t étkezési pisztrángot tudott előállítani. Mára a termelés a vízhozamtól függően eléri a 30-36 t-át, és fél millió ikrát keltetnek évente.