Térkép3D-s térképKépgalériaVideogalériaIdőjárásKapcsolat
Főoldal
 
Élmények völgye
 
Nagyvisnyó
 
a falu története
Nagyvisnyó története

Első okleveles említése 1239-ben történt Wisna alakban. 1293-ból Wysnyo névalak maradt fenn. A települést először várjobbágyok lakták, s az éleskői, a dédesi, majd a diósgyőri várhoz tartozott. Idővel itt két Visnyó: Kis- és Nagyvisnyó alakult ki.

A település birtokjoga 1438-ban fele részben a Pálóczy családra szállott, a másik rész birtokosa a Bél nemzetség, majd a Bekény család volt. Ezt a területet 1510-ben Pusztavisnyó éven Ományi Tamás és László vásárolta meg. A Pálóczy család kihaltával Perényi Péter lett a birokos, a XVI. század végén pedig Dóczy Kelemen mellett a Szécsy család tulajdonába került. Az 1598-as összeíráskor Nagy-Visnyó a varannai plébániáé volt. 1659. és 1663. között Wesselényi Ferenc nádor volt a birtokos. A falu a XVIII. században Szepessy-és Máriássy-birtok volt, a XIX. század első felében a gr. Keglevich és Szepessy család, valamint Latinák Márton vasgyáros birtokába került.

A településen már a XVI. században a református vallású lakosság volt többségben, 1605-től önálló református egyház működött. Református temploma 1800 körül épült későbarokk stílusban. A népi barokk stílusú templombelső festett kazettás mennyezete 1804 körül készült. Az itt lakók palócok, viseletük jellegzetes palóc népviselet volt. A hagyományok között a fonóházakban folyó téli fonás említendő az 1960-as évekig, ugyanis jellemző volt a kendertermesztés, ez a szokás a termelőszövetkezet megalakulása után megszűnt.

A XVIII. század végétől vannak adatok üveghuta, valamint papírmalom meglétéről; ezek a XIX. század első harmadában megszűntek. A XIX. század közepén vashámort is említenek a források. A község házait elhagyva, a dél felől lehúzódó hegy nyúlványok szomorú nevezetessége, hogy 1909-ben itt lőtték le a Bükk utolsó medvéjét.

Több |