Térkép3D-s térképKépgalériaVideogalériaIdőjárásKapcsolat
Főoldal
 
Élmények völgye
 
Tanösvények
 
Kis-Kőhát - Nagy-mező Tanösvény
Kis-Kőhát - Nagy-mező Tanösvény

A Kis-Kőhát - Nagy-mező Tanösvény a Bükk-fennsík különleges felszínalaktani formakincsei közül a Kis-kőháti-zsombolyt - vízgyűjtőterületét vesztett, fosszilis víznyelőbarlangot - és a Nagy-mező fokozottan védett növényvilágát mutatja be.

Megközelíthetőség: Az Eger - Felsőtárkány - Lillafüred műút bükk-fennsíki elágazásánál (a bánya-hegyi parkolónál) levő sorompóig lehet gépjárművel közlekedni, innen a zöld négyzet jelzésű turistaúton gyalogosan közelíthető meg a Kis-kő-hát és a Zsérci-Nagy-dél közti nyereg (Kis-Kőhát-nyereg), a tanösvény kiindulópontja. Hossza:3 km , Időigény:1 óra, Jelzés:fehér négyzetben átlós kék sáv, Állomások száma:3

Több |

1. Indítótábla: (Kis-kőhát): Szerkezeti és kőzetfölépítésének megfelelően a Bükk kiemelt karsztfennsíkja két jól elkülönülő karsztvidékre, a Nagy- és a Kis-fennsíkra tagolódik. Mindkettő eredetileg nyílt, majd eltemetett vegyes nem önálló karszton kialakult, részben fedett nem önálló karszt. A két fennsík tszf-i magasságában és - ennek megfelelően - kihantoltsága mértékében különbözik egymástól. A 300-400 méterrel magasabb Nagy-fennsíkról (600-950 m) az alsó és középső riolittufából, tufitból, jégkori vályogból származó vörös, vörössárga agyagos málladéktakaró jórészt lepusztult, csupán a lejtőlábakon és a völgyekbe, töbrökbe lehordódott foszlányai őrződtek meg. Ezektől eltekintve szinte már kihantolt nyílt vegyes nem önálló karszt.

2. Nagy-mező: Az évszázados emberi tevékenység nyomán létrejött Nagy-mezőt poljénak, azaz karsztvápának tekintjük. A Nagy-mező, a Zsidó-rét, a Kis-Sár-völgy szája és a Létrás keleti fele lényegesen különbözik a töbörsoros völgyektől, ami főleg annak köszönhető, hogy széles vápájukban nemcsak egymás után, hanem egymás mellé is számos víznyelőtöbör és karszttál mélyül, s e sűrű horparendszer tagjai - miközben a tengelyvölgyektől csaknem függetleneknek tűnnek - látszatra áttekinthetetlenü1 kapcsolódnak egymáshoz. A Nagy-mező öt észak-északnyugat felől érkező, összefonódó torkolatvidékű és három ezekkel ellentétes irányból, dél-délkelet felől jövő, töbörsoros vagy töbrös völgy találkozásában alakult ki. Zegzugosan összekapcsolódó töbrei egymással szembe folyó vizek mélybefejeződési helyét jelzik. Víznyelői az ellentétes irányú hordalékszállítás miatt gyakran eltömődtek, közelükben ezért újabb és újabb visszafolyóknak kellett képződniük, sőt néhol kell ma is. A föltöltődést követő tányérosodás, majd ikresedés után a különböző fenékszintű töbörtagok további sorsa - dugulás, megújulás - változatosan alakult, s így e "torkolatvidék" több önálló, egymástól eltérő mélységű, nagyságú és vízgyűjtő területű karszttállá, ikertöbör-mezővé tagolódott. Az évszázados területhasználat és az emberi tevékenység eredményeként jöttek létre a hegyvidéki fajokban gazdag, kiterjedt hegyi rétek, amelyek színesítik a tájat. A XIX. században a térségben működő üveghuták, vashámorok sok faanyag kitermelését tették szükségessé. Ezt nagy részben a Bükk-fennsík erdeiből fedezték a kor iparosai. A terület erdősültségében nem javult a helyzet később sem, mivel kidolgozták a bükkfa feldolgozásának új, gőzöléses eljárását, s így a korábban másodlagosnak számító bükk még szélesebb körben használt ipari fa lett. Ekkorra vezethető vissza a terület használatba vétele, hiszen a közeli falvak lakossága a már erdőtlen Bükk-fennsíkon könnyebben tudott kaszálókat, legelőket kialakítani. Ekkor állandósulhattak a jelenleg is ismert hegyi rétek, majd ezt követően kezdték a fátlan területeket lucfenyővel és vörösfenyővel betelepíteni. A hegyi rétek állapota a kaszálás felhagyása miatt az utóbbi időben rohamosan romlik. A Nagy-mező növényzete gyakorlatilag megegyezik a Zsidó-rétével.

3. Kis-kőháti-zsomboly: A Nagy-mező peremén emelkedő Kis-kőhát oldalában, 920 m tszf. magasságban nyíló barlang hatalmas, 30 x 15 méteres terepbemélyedésben található. A triász időszaki mészkőben kialakult, 114 m mély és 479 m hosszú barlang tágas bejárati aknája, valamint a mélypontra levezető 50 méteres cseppköves aknája között hatalmas pusztuló terem húzódik. Az Óriás-terem alját vastag, összetört cseppkövekkel kevert agyagos törmelék alkotja, ezen álló cseppkövek, oszlopok alakultak ki. A kitöltésében talált őslénytani leletek új rétegtani egység, a kőháti szakasz felállítását tették lehetővé. A denevércsontok az egykorvolt évi középhőmérséklet meghatározásához nyújtottak segítséget. A viszonylag hideg, 4-6 C átlaghőmérséklet kiváló téli szálláshelyet biztosít a denevérek többezres kolóniájának.

A földtani értéke alapján 1982 óta fokozottan védett Kis-kőháti-zsomboly csak engedéllyel, téli időszakban (október l-től május 15-ig) egyáltalán nem látogatható. Bejárásához mászó tudás és technikai eszközök alkalmazása szükséges.