Térkép3D-s térképKépgalériaVideogalériaIdőjárásKapcsolat
Főoldal
 
Élmények völgye
 
Észak-Magyarországi várak
 
Dédesi várhegy és várrom
Dédesi várhegy és várrom

A Bükk-hegység északi vidékén, Dédestapolcsánytól jó órányi, sok helyen meredek kapaszkodókkal tarkított gyaloglás után kereshetjük fel az 597 méteres sziklacsúcson emelkedő Dédes várának romjait.

A Bükk hegység északi oldalának egyik legjellegzetesebb hegye a Dédesi-Vár-hegy, valamint a tőle délre elhelyezkedő Dédesi Kis-vár.

Ez utóbbi hegyen csak a legutóbbi évek megfigyelései igazolták a vár létét. Mindkettőt azonban közrefogja egy időben korábbi, késő-bronzkori sáncvár, a Verebce-vár hatalmas sáncrendszere és teraszai. Dédes várának kialakításáról ásatások hiányában nem sokat tudunk. A megfigyelhető maradványok alapján a vár egy kelet-nyugati irányú gerinc mentén, kb. 120 m hosszan helyezkedik el. Ennek nyugati végén egy kb. 4 m magas L alakú armírozott falsarok csonkja maradt meg saroktámpillérekkel.

Több |

E falsaroknál 2009 áprilisában egy jelentős falomlás történt. A falsaroktól keletre egy mélyebb fekvésű helyen egy téglafalazatú ciszterna található. Innen keleti irányba, majd északkeletre fordulva végig követhető a kb. 2 m vastagságú várfal az északkeleti sziklasarokig. Az északi fal középső részétől délre kb. 30 méterre egy másik kissé rézsűs falsíkú délkeleti falsarok kb. 4–5 m magas jó állagú fala található. Az északi faltól északra, kb. 15 méterrel lejjebb egy mesterségesen kialakított terasz és annak pereme figyelhető meg, amely mintegy alsóvárat képez. Ide az északi fal jelentős omladéka zúdult le, köztük volt egy íves homokkőből faragott ívelt hasábos keretkő, amely talán egy kapu része lehetett. Alsóvár létére utalhat az is, hogy a várba eredetileg felvezető út – amely még most is felismerhető – a hegy délnyugati aljából a hegyoldalban észak felé haladva észak-északkeleten érhette el az említett teraszt. A két középkori vár közötti nyeregben, egy L alakú ismeretlen korú- és rendeltetésű kőfalú épületrom is található, amely a várakhoz hasonlóan a jövő kutatását képezi.

Az Ákos nembeli Ernye bán emeltette a kővárat, amelynek első írásos említése 1254-ből származik Dédeskő néven. Az Árpád-házi királyok férfiágon való kihalása utáni belháborúk során az Ákos nemzetség is igyekezett kiszakítani az ország testéből a saját tartományát, ezért Károly Róbert 1319-ben hadjáratot vezetett ellenük, megostromolva és elfoglalva a dédesi erődítményt. A következő évszázadokban a vár királyi kezelésben állt, és ez idő alatt alakult ki későbbi formája. Zsigmond király a feleségének Cillei Borbálának adta át zálogul a váruradalmat, majd 1438-ban Albert király azt a bizalmas hívei közé számító Pálóczi főnemesi famíliának adományozta. A törökkel vívott 1526-os mohácsi csatában Pálóczi Antal zempléni főispán testvérével, Mihállyal együtt elesett az öldöklő küzdelem során. Jelentős birtokaira Perényi Péter báró, királyi koronaőr tette rá kezét, tőle fia, Gábor örökölte meg.

1567. április elején Hasszán temesvári bég vezetésével komoly török támadás érte a vidéket, így Dédes várát is, amelynek ostromleírását Istvánffy Miklós kortárs történetíró őrizte meg számunkra. Istvánffy szerint eredetileg Perényi csapatainak fővezére Kávássy László védte a várat, de ő az ostrom kezdetén súlyos betegség miatt meghalt és a megmaradt védők a vitézségéről ismert környékbeli birtokost Bárius Istvánt választották meg vezérüknek.

A védők tizenöt napon keresztül hősiesen védekeztek, de nem tudták tovább megtartani a várat. Bárius a vár közepén lévő torony alá hordatta az összes puskaport és egy hosszú kanócot vezetett oda, hogy legyen idő katonáinak az elvonulásra. Éjjel mindnyájan elhagyták a várat, amely másnap a nagy örömmel bevonuló törökökre robbant. A robbanásban több mint 400 török katona veszett oda, amiért Hasszán a vár megmaradt részeit is leromboltatta. Dédest ettől kezdve már nem használták, és soha nem építették újjá.